Menu

Csontritkulás kezelése

A csontritkulás gyakori betegség. Gyengíti a csontokat, melyek ezáltal könnyen törnek. Ennek oka a csont ásványi anyagának és mátrixának a vesztése, mely az öregedéssel hozható kapcsolatba. A betegség gyakran a csonttörések előfordulásáig tünetmentes.

A csontritkulás tünetei

A csontritkulásos törések különösen gyakoriak az alábbi területeken:

Csukló – a törés jellemzően a kinyújtott kézre történő eséskor történik, s az alkar alján okoz fájdalmat és deformitást.

Gerincoszlop csigolyái  – a törések hirtelen történnek, például takarítás közben egy bútor áthelyezésekor. Akut fájdalmat és nyomásérzékenységet okoz. Több csigolya összeroppanása magasságvesztést és kyphosist (púposságot) idéz elő.

Csípő  – a töréseket általában esés okozza, s a fájdalom gyakran lehetetlenné teszi a járást.

A csontritkulás okai

A csont kollagénrostos mátrixból áll, melyet kalciumsók tesznek keménnyé (mineralizálnak).

A csont az élet során folyamatosan változik, mégpedig két sejttípus miatt:

  • Osteoblast (csontképző), melyúj mátrixot hoz létre.
  • Osteoclast (csontbontó), mely resorptio révén elbontja a meszesedett mátrixot.

A csontsűrűség a húszas évek elején a legnagyobb, amikor a férfiak sűrűbb  csontokkal rendelkeznek, mint a nők. A húszas évek végétől kezdve a lebontás  mindkét nem esetén meghaladja a képződést, és a csontsűrűség fokozatosan csökken.

Az örökletes, genetikai tényezők 70%-ban felelősek azért, ha valakinek csontritkulása lesz, de a környezeti hatások 30%-os befolyása egyáltalán nem elhanyagolható.

    • Nőkön a menstruáció elmaradása után gyakran alakul ki csontritkulás, a nemi hormonok termelődésének csökkenése következtében. Különösen veszélyeztetettek azok a nők, akiknél spontán, vagy a petefészkek eltávolítása miatt ez korán bekövetkezik. Egyes adatok szerint 50 év felett minden negyedik nőnek csontritkulása van.
    • Ha valaki a szüleitől eleve erős csontozatot örököl, valószínűleg sohasem lesz csontritkulása, míg a vékony csontú em-bereknek, különösen, ha a szüleiknek, testvéreiknek is porózisuk van, nagyobb az esélyük.
    • A csontok szilárdságát a mésztartalom adja. A mész egyik alkotóeleme a kalcium, melynek a megfelelő ütemű csont-építéshez mindig elegendő mennyiségben kell a szervezet rendelkezésére állnia. Ha valaki kalciumhiányosan táplálkozik, a csontjai is gyengébbek lesznek.
    • Ahhoz, hogy a kalcium a belekből felszívódjon, és bejusson a csontokba, D-vitaminra is szükség van. A D-vitamint részben a táplálékkal vesszük fel, részben a szervezetünk állítja elő. A D-vitamin-képzés egyik lépése a bőrben történik, napfény szükséges hozzá. D-vitamin hiányában a csontok mészhiányosak, puhák, hajlékonyak lesznek. Ezt az állapotot felnőtteknél csontlágyulásnak (oszteomalácia) nevezzük, szemben a csontritkulással, ahol a rost és a mésztartalom egyenlő mértékben kevesbedik meg. Időseknél a csont-ritkulás és a csontlágyulás gyakran együtt jelentkezik.
    • A gyomor- bélrendszer emésztési, felszívódási zavarokkal járó betegségeiben az elégtelen kalcium- és D-vitamin-felszívódás miatt is kialakulhat a fenti állapot.
    • A kellő testmozgás hiánya is csontritkuláshoz vezethet. Az erősebb izommunka erősebb csontozatot fejleszt ki. A csontépítés természetes ingere a mozgás. Begipszelt végtagokon csontritkulás kialakulása nem ritkaság. Hosszú ideig súlytalanságban élő űrhajósokon is megfigyelték, hogy átmenetileg csökken a csontállomány.
    • A férfiaknak eleve erősebbek a csontjaik, náluk a csontritkulás ritkábban fordul elő, és csak később, amikor a tesztoszteron (férfi nemi hormon) szintje csökken.
    • Egyes krónikus betegségek, mint a reumás sokízületi gyulladás (reumatoid artritisz), különböző hormonális zavarok, bizonyos gyógyszerek: például mellékvesekéreg-hormonok (szteroidok) tartós szedése is csontritkulást okozhat.
    • A túlzott alkoholfogyasztás is siettetheti az oszteoporózis kialakulását. Fiatal alkoholisták csontjai gyengébbek, mint az egészséges embereké.
    • Az erős dohányzás szintén rizikótényező. Súlyos csontritkulásban szenvedők között kétszer annyi a dohányos, mint a hasonló korú egészségesek között.

Ösztrogénhiány

Csontritkulás esetén  a csontvesztés felgyorsul. A nőket különösen veszélyezteti a csonttörés, mivel az ő csontjaik vékonyabbak. Fiatal nők esetén a petefészek termelte ösztrogén védi a csontot a túlzott bontástól, azonban amikor a menopauza során az ösztrogénszint csökken, a resorptio gyorsan fokozódik.

Közvetlenül a menopauzát követő időszakban a nők teljes csonttömegük akár 5%-át is elveszíthetik évente.

Rizikófaktorok

Számos rizikófaktor ismeretes:

  • Korai menopauza (45évnél korábbi), mely természetes módon vagy hysterectomia (a méh és a petefészek műtéti eltávolítása) után alakul ki. Ekkor gyorsan csökken az ösztrogénszint.
  • Ismert törési hajlam, például régi törések.
  • Régóta tartó immobilitás.
  • Dohányzás.
  • Alkoholizmus.
  • Genetikai tényezők miatti alacsony, karcsú testfelépítés
  • Betegségek, például anorexia nervosa, rheumatoid arthritis, fiatal férfiak esetén tesztoszteronhiány, pajzsmirigy-túlműködés, lisztérzékenység.
  • Hosszú időn át tartó szteroidhasználat például asztma vagy szervátültetés miatt.

Diagnózis

A csontritkulás lehetőleg még a törés előtt diagnosztizálható, mivel a hatékony kezelés potenciálisan felére csökkenti a tünetek kialakulásának kockázatát. A diagnózis a csontsűrűségmérésen alapszik, mely megbízhatóan jelzi a törés kockázatát.

Diagnosztikai eljárások

Az eljárások közé tartoznak az alábbiak:

  • DEXA csontsűrűség-vizsgálat
  • CT
  • Ultrahang.

A röntgenfelvétel nem kellően érzékeny a csontritkulás kimutatásához abban az esetben, ha még nincs jelentős csontveszteség és törés.

A csontritkulást fontos megkülönböztetni az egyéb, csontokat gyengítő betegségektől, például a myeloma multiplextől, a daganatos áttétektől mell-, prosztata-, tüdő- és vese-, továbbá pajzsmirigyrák esetén, és az osteognesis imperfectától, a kötőszövetes csontfejlődés veleszületett zavarától.

A DEXA-vizsgálat a csontsűrűséget méri. A csontritkulás által veszélyeztetettek szűrővizsgálatára is alkalmas

A DEXA-vizsgálat a csontsűrűséget méri. A csontritkulás által veszélyeztetettek szűrővizsgálatára is alkalmas

A csontritkulás kezelése

A csontritkulás kezelésére szolgáló gyógyszerek közé tartoznak az alábbiak:

Hormonpótló terápia – menopauza utáni nők esetén csökkenti a csontveszteséget és törések kockázatát. A csontvesztés a menopauzát követő első tíz évben a leggyorsabb, ekkor a leghatékonyabb a hormonpótló terápia, ám 5-10 év múlva előnyeit a mellrák növekvő kockázata ellensúlyozza.

Ösztrogén  – növeli a méhnyálkahártyák (endometriális rák) kockázatát, ám progesztogénnel kombinálva védelmet nyújt e kockázat ellen.

Bifoszfonátok – nem hormonális gyógyszerek csoportja, melyek közé az etidronát tartozik, mely gátolja a csontok resorptióját, és megelőzi a töréseket.

Szelektív ösztrogénreceptor-módosítók (SERM) – ösztrogénszerű hatást fejtenek ki a csontokra, és megakadályozzák a csigolyatörést

Tesztoszteronpótlás  – lassítja a csontvesztést az alacsony tesztoszteronszintű férfiak esetén

Kalcium és D-vitamin  – idős és gyenge, házhoz kötött személyek esetén különösen előnyös. Napi 1500mg kalciumbevitel elősegíti a csípőtörés kockázatának csökkenését, elsősorban menopauza után álló, hormonpótló terápiában nem részesülő nők esetén.

A csontritkulás megelőzése

Az életmód a csontritkulás megelőzésében és kezelésében egyaránt fontos:

  • Rendszeres súlymegőrző testmozgás (pl. futás, tenisz, aerobik)
  • Megfelelő kalcium- és D-viamin bevitel
  • Dohányzásról való leszokás
  • Csak mérsékelt alkoholfogyasztás

2 hozzászólás

  1. István szerint:

    Elmúltam 50 éves, és napi 1-2 doboz cigarettát elszívok, a derekam és a hátam is gyakran fáj. Nem lehet, hogy csontritkulásom van?

    • ESF szerint:

      Üdvözlöm!
      A hát- és derékfájásnak sokféle oka lehet. Lúdtalp, rossz tartás, görnyedt helyzetben végzett tartós munka is okozhatják. hogy csak a leggyakoribbakat említsem. A csontritkulás is járhat hasonló tünetekkel. A csontállomány megkevesbedése önmagában ugyan nem fájdalmas, de a meggyengült csontokban könnyen alakulnak ki kicsi, de fájdalmas beroppanások, esetleg csak néhány csontgerendát érintő törések. A gerinc el-görbül, megváltozik a terhelés iránya. A szalagok, a gerinc kis-ízületeinek a tokja húzódik. Az izmok az eltérő súlyeloszlás mellett is egyensúlyban tartják a testet, ami túlerőltetésükhöz, fáradtság jellegű fájdalmukhoz vezet. A fáradékonyság a betegek gyakori panasza. A csonthártya is érzékennyé válik. A bordák, a sípcsont, a csípőtaréj enyhe nyomása is kellemetlen.

Vélemény, hozzászólás?

Legnépszerűbb cikkek

Legutóbbi hozzászólások

Legújabb cikkek