Menu

Székrekedés

Minden tünet, amely a széklettel kapcsolatos, sok ember számára szégyenteljes, tabu téma. Ez a magyarázata annak, hogy a betegek a széklet-habitus változásával járó betegségek miatt, gyakran már csak a kényszerítő körülményeknek engedve, megkésve keresik fel az orvost. Ezzel szemben vannak betegek, akik szinte székletcentrikus életszemlélettel rendelkeznek, és fő problémájuk, hogy van-e, elegendő-e, és megfelelő-e a székletük.

A székrekedésen többnyire mást értenek a betegek, és mást értenek az orvosok. A betegek egyaránt székrekedésnek nevezik a túl kemény, a kismennyiségű, a túlzott erőkifejtéssel járó, és a ritka székletürítést.

Székrekedésnek, a ritka, nehezített, kemény széklet ürítését nevezzük, melynek heveny és idült formáit különböztetjük meg. Székrekedésről akkor beszélünk, ha a betegnek hetenként csupán kétszer, vagy még ritkábban van széklete.

Székrekedés lehetséges okai

A székrekedésnek számos oka lehet, melynek tisztázása orvosi feladat.

A hirtelen kialakuló, több órája, vagy napok óta fennálló székrekedés rendszerint organikus okok következménye. Az acut székrekedés mechanikus elzáródás, vagy a peristaltikus bélmozgások bénulása következtében léphet fel. Az elzáródás lehet teljes és részleges. Műtétek utáni hegesedés, bélcsavarodás teljes bélelzáródást okoz, a vastagbéldaganatok, a vastagbél gyulladásos kórképei inkább szűkületet, részleges elzáródást idéznek elő. Székrekedéssel járhatnak a végbél körüli tályogok, berepedések, trombotizált aranyeres csomók is. A bélmozgások teljes leállása acut hasi kórképek, hashártyagyulladás, súlyos baleset (koponya- és gerincsérülés) és műtéti altatás szövődménye lehet.

A vastagbéldaganatok a széklethabitus megváltozását, a széklet méretének a csökkenését, fokozódó székrekedést idéznek elő. Ha a bélműködés megváltozása hetek alatt sem szűnik, a székrekedés egyre gyakrabban és súlyosabb formában jelentkezik, a vastagbél daganatos, részleges elzáródására kell gondolni.

A székrekedés idült formái rendkívül gyakoriak, és főleg az idősebb korosztályhoz tartozó nők érintettek. A krónikus székrekedést elsősorban a testmozgás hiánya, az étrend alacsony rost- és folyadéktartalma, és székrekedést okozó gyógyszerek (nyugtatók, altatók) szedése okozza, leggyakrabban mégis psychés tényezők idézik elő. Különös, de vannak emberek, akik szinte száraz koszton élnek, alig vesznek magukhoz folyadékot, és csodálkoznak, hogy székrekedésük van. A depressziós, neurotikus, rögeszmés-kényszeres emberek sokszor azt hiszik, hogy a naponkénti székletürítés létkérdés, és a széklet gyakorisága, konzisztenciája és mennyisége miatt egyaránt aggódnak. Az ideális cél elérése érdekében visszaélnek a hashajtók, kúpok és beöntések használatával, amely miatt végül krónikus hashajtószedőkké válnak. Nem ritkán ördögi kör alakul ki, a depresszió csökkenti a székelés gyakoriságát, a székrekedés pedig fokozza a depressziót.

A vastagbél extrém tágulatával járó kórkép (Hirschprung-kór) egész életen át tartó székrekedéssel jár. A vastagbél különböző betegségének, számos idegrendszeri, anyagcsere- és endokrin betegségnek, pl. a pajzsmirigy-elégtelenségnek a kísérő tünete lehet székrekedés, és a fekvőbetegeknél is rendszerint kialakul a krónikus székrekedés.

Székrekedés diagnózisa

Székrekedés esetén a diagnózis felállítása a beteg fizikális és röntgenvizsgálatán, valamint a vastagbél tükrözésén alapul. A funkcionális, krónikus székrekedés diagnózisát csak a komolyabb betegségek kizárása után állapíthatjuk meg.

Székrekedés kezelése

Az idült székrekedés kezelésében elsőrendű, hogy az étrend megfelelő mennyiségű folyadékot és növényi rostot tartalmazzon. A növényi rostok nem szívódnak fel, megnövelik a széklet tömegét, ezáltal elősegítik a bél peristaltikus mozgását. A gyümölcsök, zöldségfélék, a korpa és a zabpehely fogyasztása javítja a renyhe bélműködést. De szükség van elegendő mennyiségű folyadék bevitelére is, amely megkönnyíti az emésztést.

A rendszeres és normális székletürítést elősegíti a mozgás. A krónikus, funkcionális székrekedés esetén a fizikai aktivitás fokozása javítja a bélműködést, ezért idős korban is szükség van mozgásra, úszásra, vagy legalább egy kis sétára.

A hashajtók használatával óvatosan kell bánni, és lehetőleg kerülni kell a hozzászokást. A korpa (naponta kétszer 1-2 evőkanállal) az egyetlen hashajtóféleség, amelynek tartós használata javasolható, mert természetesen hat és nem alakul ki hozzászokás. Vannak gyógyszeres rostkiegészítők (psyllium, methyl-cellulose) és szintetikus rostféleségek is, amelyek azonban drágábbak a korpánál. A székletlágyító anyagok a székletet puhítják, az ásványi olajok a székletet lágyítják és felületét síkosítják, az ozmotikus hashajtók (Magnézium, foszfát, szulfát) a bélsár víztartalmát növelik. A bélmozgást fokozó hashajtók (senna, phenolphtalein, ricinusolaj) fokozzák a bél peristaltikus mozgását és folyadéktartalmát, tartós használatuk azonban ellenjavallt, mert rontják a vastagbél normális működését. A heveny székrekedés egyszerű és azonnal hatásos kezelése a beöntés, amely a besült, impaktált széklet eltávolítására is kiválóan alkalmas.

A székrekedés akár hirtelen lép fel, akár makacs, hosszan tartó jelenség, mindig komoly tünet, amely miatt idejében orvoshoz kell fordulni.


Legnépszerűbb cikkek

Legújabb cikkek